Józsefváros új vezetése egyre több szálon kötődik az LMBTQ mozgalomhoz. Ezt nem is tagadják, tavaly szivárványos zászlóval üzenték meg a lakosoknak, hogy Józsefváros mindenkié. Legalábbis azoké biztosan, akik a hagyományostól eltérő családmodellben gondolkodnak. Legutóbb a – botrányos mesekönyvéről elhíresült – Labrisz Leszbikus Egyesület forgathatott propagandafilmet az önkormányzat fenntartásában működő Kesztyűgyár Közösségi Házban.

Míg a hagyományos kulturális értékek halálra vannak ítélve a baloldal vezette Józsefvárosban – lásd Pikó András bezáratta a Józsefvárosi Galériát, a Zászlómúzeumot és a H13 Vállalkozásfejlesztési Központot és kiállítóteret – addig a devianciák virágkorukat élik a kerületben. Így eshet meg az is, hogy a Budapest Pride-nak és számos hasonló „civil” tömörülésnek helyet adó Auróra kocsma gyakorlatilag érinthetetlen, annak ellenére, hogy a környékbeli lakosok éjszakai nyugalmát gyakorlatilag ellehetetlenítette.

De a kerületünk ad otthont a Labrisz Leszbikus Egyesületnek is, amely botrányos módon tolja az LMBTQ-propagandát a Meseország mindenkié című könyvével, az óvodás és kisiskolás korosztályt sem kímélve. Ez az egyesület nem elégedett meg a botránykönyv kiadásával, hanem romantikus oktatóvideó sorozatot is forgat azonos neműek ismerkedéséről a járványhelyzet idején, A második aranykor címmel. Az ügy pikantériája, hogy a film egy részét a Józsefvárosi Önkormányzat által fenntartott intézményben, a Kesztyűgyár Közösségi Házban forgatták le. Ott, ahol korábban a környékbeli gyermekek számára szerveztek korrepetálásokat, tanfolyamokat, szabadidős programokat, jelenleg azonban úgy tűnik, mások a prioritások.

Adódik is a kérdés, hogy vajon piaci alapon vették bérbe a helyszínt, vagy a helyszín biztosításával az önkormányzat és persze Pikó András az LMBTQ propagandát támogatja? Esélyesebb, hogy az utóbbi, hiszen a film rendezője nem más, mint Takács Mária, a Pikó-féle propagandaszócső, a szennylappá züllesztett Józsefváros újság videós rovatának vezetője, aki egyben a Labrisz tagja is.