Van úgy, hogy a történelem annyiszor és olyan tendenciózus módon ismétli önmagát, hogy az ember akarva-akaratlanul számot vet magában, hogy talán, ha most levonjuk a helyes konzekvenciákat, akkor nem történhet meg újra. A napokban a román USR nevű liberális párt Bihar megyei szervezete videót tett közzé, amelyben Fekete-Győr András újra a román pártszövetség (USR-PLUS) jelöltjeire való szavazásra buzdított. Valójában bár nyilvánvalóan senkit nem lepett meg, azért valószínűleg sokakat elgondolkoztatott, hogy mióta és hogy meddig rombolhatnak, meddig süllyedhetnek még? Ennek okán érdemes lehet áttekinteni röviden az elmúlt évtizedekben hogyan viszonyult a baloldal a határainkon túl élő magyarokhoz.

Közismert, hogy a trianoni döntés következtében kisebbségi létbe kényszerült magyarság a két világháború között majdnem mindig hátrányos helyzetbe került származása miatt. Volt amikor az anyanyelvi oktatás lehetőségétől fosztották meg, de volt arra is precedens, hogy vagyonát elkobozták, vagy kényszermunkára hurcolták. A kommunizmus hatalomra kerülésével a kérdés mellőzött lett, majd beszélni sem lehetett róla. A határon túli magyarságot ezzel teljesen magára hagyta a szovjet rendszernek mindenkor megfelelni igyekvő magyar politika. (A 40-es évektől Magyarország volt szinte az egyetlen állam, aki nem folytatott semmilyen nemzetpolitikát, mert az internacionalista szemléletet követte.)

Mi pedig azt hittük ennél nincsen lejjebb.

Majd rövid kitérőként Antall József következett, aki már beiktatási beszédében leszögezte,

„lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni.”

és a szocialista rendszer bukása után rövid idő alatt sikerült kialakítani a határon túli magyarság és a Magyar Állam kapcsolattartási intézményrendszerét. Ez után azonban gyorsan kellett a régi mélységeket újra megtapasztalni. Horn Gyula, még meg sem választották, amikor kijelentette, hogy:

az MSZP hatalomra kerülése esetén rögtön felszámolják a Határon Túli Magyarok Hivatalát.

Végül bár nem sikerült megszüntetni, de átszervezték úgy, hogy a saját szemléletmódjukat tükrözze. Elképzeléseik szerint Magyarország gazdasági fejlődését nem lehet és nem is kell alárendelni a határon túli magyarok ügyének: nem érzelmi politizálást kell folytatni, a túlzott kisebbségvédelmi retorika pedig a nyugati országok nemtetszését válthatja ki, amely hátrányt okozhat az euroatlanti integrációnk folyamatában.

Mi pedig megint azt hittük, ennél nincsen lejjebb.

Majd az első Orbán-kormány megalkotta a határon túli magyarok magyarországi státuszát tisztázó státustörvényt, melynek deklarált célja volt, hogy

„a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata” a jogszabály kínálta eszközök segítségével is biztosítva legyen.

Ezt a törvényt a parlamenti pártok közül egyedül az SZDSZ nem szavazta meg, ugyanis szerintük az ellentétes volt az akkori nemzetközi jogrenddel, aztán 2002 tavaszán a Medgyessy Péter által vezetett balliberális kormánykoalíció rögtön kijelentette: módosítani fog a kedvezménytörvényen. Majd Kovács László külügyminiszter javaslatára egyebek mellett a törvény preambulumát is megváltoztatták, úgy, hogy a határon túli magyaroknak az „egységes magyar nemzethez való tartozása” pontot átírták, a „magyar kulturális örökséghez való kötődés” –re. (Érezzük a különbséget).

Mi pedig megint azt hittük, ennél nincsen lejjebb.

Az egyik legnagyobb törés 2004-ben következett, a kettős állampolgárság megszavazásának megtagadásával. Nem meglepő módon Bársony András külügyi államtitkár azért ellenezte, mert szerinte az etnikai alapon történő állampolgárság megadása ellentétes az európai gyakorlattal. Majd ehhez felzárkózott gyorsan a kormánypárt is,

ellenkampányában huszonhárom-millió román munkavállalóval riogatott,

emellett arra helyezte a hangsúlyt, ezzel az állampolgársággal a határon túli magyarok szociális és egyéb juttatásokra volnának jogosultaka magyar költségvetés terhére, így végsősoron minket fosztanának meg az uniós tagságból származó előnyöktől. Ennek eredményeként 2004. december 5-én a törvényt nem szavazta meg a magyar társadalom. Majd ezt követően a Gyurcsány-kormány 2006. december 31. hatállyal lényegében felszámolta a Határon Túli Magyarok Hivatalát is.

Mi pedig tényleg azt hittük, ennél nincsen lejjebb.

2010-ben az újonnan felálló polgári kormány első intézkedése volt kiköszörülni a csorbát nemzetünk egységén

és megadni a Magyarországon kívül élő magyaroknak az állampolgárságot,

amire természetesen Gyurcsány Ferenc Molnár Csabával és Szanyi Tiborral együtt nemmel szavazott.

Bár a 2010 óta eltelt tíz évben a magyar kormány határokon átívelő nemzetpolitikájának köszönhetően a magyar-magyar kapcsolatok megnyugtató módon rendeződni látszanak, de az utóbbi években is sokszor kellett szembesülnünk azzal, hogy a baloldal itthon és nemzetközi szinten is következetes nemzetellenes politikáját tekintve.

2019 nyarán, amikor Trianon 100. évfordulója kapcsán arról kellett szavazni az Országgyűlésben, hogy 2020 a Nemzeti Összetartozás Éve legyen, Gyurcsány Ferenc pártjának 5 képviselője nemmel voksolt, majd az ügyről úgy nyilatkoztak: vállalhatatlan számukra, hogy a magyar kormány "százmilliárdokat szór el a határon túliakra".

Nem kellett sokat várnunk a következő esetre, 2019 őszén Fekete-Győr András Kolozsváron bejelentette, pártja a román Dan Barnát támogatja a romániai elnökválasztáson, Felvidéken pedig a parlamenti választások nyitókampányában a szlovák Progresszív Szlovákia párt mellett kampányolt Donáth Anna, az induló magyar pártok ellenében. Majd a vírus első hullámakor Szabó Tímea az Országgyűlésben azt kifogásolta, hogy a magyar kormány miért is szállít a járványhelyzet idején egészségügyi maszkokat a határon túli magyaroknak.

Mi pedig megint azt hittük, ennél nincsen lejjebb.

Most pedig, Fekete-Győr András ismét nem az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) magyar jelöltjei mellé állt.

Mi pedig már nem is reméljük, hogy ennél nincsen lejjebb.

Fotó: mandiner.hu