A múlt hétvégén lezajlott Pride során rengeteg új vagy eddig előttünk némileg homályba burkolódzó kifejezés került ismét előtérbe, amelyek számos vidám pillanattal örvendeztetnek bennünket.

Nyilván mindenki ismeri az alábbi viccet:

Két liberális anyuka tolja a parkban a babakocsit, és beszélgetnek:

– A tiéd fiú vagy lány?

– Nem tudom, majd ha felnő, eldönti.

Budapesten 2017. július 8. napján ismét megtartásra került a Budapest Pride.

Évek óta végig vonulnak az Andrássy úton az LMBTQ emberek. Az LMBTQ betűszó a nemzetközi szóhasználatban elterjedt LGBTQ magyar fordítása. A rövidítés jelentése: Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer emberek. Az elnevezést szexuális és nemi kisebbségek összefoglaló megjelölésére használják.

A rövidítés első 4 elemét gyorsan átlapozhatjuk, hiszen gyakori szitokszóként a magyar társadalom legalább fejben tudja miről is van szó. Na de az 5. elem, a queer egy tisztázásra szoruló kategória. A queer a gender elmélet egyik alterülete, amely az 1990-es években a meleg és leszbikus tanulmányokból alakult ki. Valószínűleg a tisztelt olvasó nem is tudja, hogy egyébként a mostanában sokat emlegetett Soros György alapítványain keresztül mekkora összegekkel támogatja a gender témához kapcsolódó kutatásokat, így a queer elmélet kibontakoztatását is. A queer szó jelentése eredetileg furcsa, különös, szokatlan. Napjainkban minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális, azaz bármi módon "kilóg" a társadalom hagyományos sémáiból. A kifejezés tágabb értelmezésben a szexuális kisebbség korrekt és diszkrét meghatározása.

Sokak szerint a queer fogalom megfeleltethető a magyar buzi fogalomnak, amely pejoratív elnevezést, tudatosan választva a jelentés közösségi felvállalása által az LMBT+ mozgalom provokálja a társadalmi nyilvánosságot, illetve a fogalom eredeti jelentésbázisát tágítja. Eredeti jelentése miatt azonban egyes emberek számára mind a mai napig bántó lehet.

A napjainkban születő meleg és leszbikus elméletek általában megkérdőjelezik az uralkodó orvosi és pszichiátriai homoszexualitás képet, lebontják a leszbikus és meleg identitásokat övező sztereotípiákat, és föltérképezik a meleg és leszbikus identitások és identitáspolitikák tevékenységét az eltérő helyszíneken és korszakokban. Tehát sokan megkérdőjelezik a leszbikus és meleg kategóriákat, és bevezetik a nemi és szexuális határokat elmosó queer elnevezést.

Ők, tehát a queerek, akik vonulgattak szombaton a belvárosban. Nevezhetnénk őket Soros Legényeknek is…..de nem akarjuk megbántani a köztük felsorakozó hölgyeket. Az idei felvonulás körül, a kordon állítás mutatkozott a legnagyobb problémaként. A szervezők előzetes szándéka szerint a vonulás közben álltak neki bontani az előzetesen felállított mobil kerítést. Az már a megelőző sajtótájékoztatón kiderült, a bontást több száz szervező fogja koordinálni. A menetben pedig ott volt 50 olyan személy, aki kamerával akarta rögzíteni azokat a jogsértéseket, amelyeket a vonulok sérelmére, akár a rendőrök, akár más személyek elkövetnek. Lényegében az elejétől látható volt a queerek arra irányuló szándéka, hogy hergeljék a környezetüket, és kierőszakoljanak olyan velük szembeni fellépést, ami alapján bíróság elé citálhatnak embereket. Végül az egész a Várkert előtt ért véget, ahol már nem volt kordon, de rendbontás sem. 

Hogy immár évek óta nincs atrocitás az viszont csak egyet jelent, a magyarok emberek tesznek a melegek provokatív magamutogatására, így az egész ügyre.

Magunk részéről biztosak vagyunk abban, hogy a gender elmélet, és az abból kibontakozó irányzatok nem csak az Andrássy úton próbálnak majd utat találni maguknak, mert az elmúlt hetekben a környező országokban is több ugyanilyen vonulást tartottak, és itt kell megjegyeznünk azt, hogy ezek az események már nem kizárólag a fővárosokra koncentrálódnak. Múlt szombaton például Kolozsvárra vonultak be LMBTQ emberek, megszállva a belvárost, pedig oda se hívta őket senki…

De miért van szükség egy ilyen rendezvényre?

Azt feltételezzük, hogy a szervezők abban a téves feltevésben vannak, hogy az ügyüknek „a rossz reklám is reklám" elvet kövtik, és így próbálnak társadalmi legitimitást kicsikarni. A szervezők azonban nem számolnak azzal, hogy a társadalom nagy többsége – egyesek számára bármilyen hihetetlen is de – józan, túlzásoktól és frusztrációktól mentes ember, akiknek sokkal fontosabb egy közös, nyugodt, szombat délutáni családi ebéd.