Elégedetten posztolta hétfőn reggel Baranyi Krisztina, hogy Ferencvárosban újra van szabad sajtó. A közpénzből megjelentetett közszolgálati lap objektivitásáról pedig a Magyar Narancs egykori alapítója Vágvölgyi B. András, az új főszerkesztő gondoskodik, akinek csaknem két hónap kellett ahhoz, hogy egy minden betűjében a kormánnyal szembeni gyűlöletről árulkodó lapot összerakjon: természetesen az elfogadás és a szeretet jegyében.

Vágvölgyi B. Andrásnak sikerült tehát megvalósítania az újsággal mindazt, amit Baranyi Krisztina harcostársa, a ma már a Ferencváros Vagyongazdálkodó ügyvezetője Pataki Márton fogalmazott meg korábban, azaz

„az önkormányzatnak minden erőforrását a kormány elleni küzdelemre kell felhasználni”.

Ilyen lett a Vágvölgyi nevével fémjelzett 9 című önkormányzati lap is, amelynek nemcsak a fontosabb közéleti cikkeiben, de még a sportrovatában is helyet kapott a kormányellenes propaganda Baranyi Krisztina magasztalása mellett, akinek neve, (illetve rá utalva: a polgármester) 13 alkalommal van leírva amellett, hogy a helyi jobboldali képviselőké egyszer sem.

Már a főszerkesztői beköszönő is megadja az alaphangot az újságnak. Ebben olyan frázisokat is megpendít a közpénzből – igen, az önökéből is tisztelt jobboldali ferencvárosi lakosok – Vágvölgyi, mint a „fidesznyák akarnokság”, vagy a „bocskaiba izzadt zsarnok stupidéria”, ezzel is köztudomásunkra hozva, hogy a magyar értékeket, hagyományokat maximum lábtörlőnek használja a főszerkesztő. De a legszebb, hogy mindezt szeretettel ajánlja a ferencvárosi olvasónak, mert a lap a „gyűlölet, álszentség, képmutatás, bezárkózás, kisajátítás kultúrája ellenében készült”. Ezt a részt meg is könnyeztem. 

A megújulást a zászlajára tűző lapban – amely igencsak hajaz a Magyar Narancsra – régi balliberális motorosok szolgáltatják a tartalmat. Vágvölgyi gyakorlatilag összetrombitálta a barátait és íratott velük egy-egy gyűlöletcikket, természetesen a szeretet jegyében, hiszen egy baloldali véleményformálónak ez már-már lételeme.

A leghangsúlyosabb téma a lapban a Ferencvároshoz nyomokban sem köthető #freeSZFE ügye. Az eddig liberáliskeltetőként működő Színművészeti Egyetem megreformálása fájó pontja azon balliberális „művészeknek”, akik a közpénzből táplálkozó kulturális ágazatból élnek.

Olvashatunk továbbá cikket az atlétikai stadionról – természetesen mészároslőrincezéssel teletűzdelve –, amelyet busás kerületi kompenzáció mellett a ferencvárosi testület Baranyi Krisztinával együtt megszavazott, ám most civil nyomásra visszakoznának. A Bakáts téri forgalmi rendről szóló cikk írója kifejti, hogy korábban nem szerette a városvezetést, de a mostanit már imádja. Olvashatunk továbbá a szegény baloldali újságíróról, aki visszautasított egy másik – jó fizetéssel kecsegtető állásajánlatot – mert ő hithű ballib, és különben is van gerince, ezért inkább éhezik, csak folytathassa a marxista propaganda gyártását – bizonyára ez érdekli a ferencvárosiakat a leginkább. Valamint megtudhattuk a nyiltan balliberális atlatszo.hu számlaszámát is, amelyen keresztül támogatni lehet őket – de az is megeshet, hogy egyszer majd kötelezővé teszik.

A propaganda nem állt meg a sport rovatnál sem, amelyből kiderül, hogy a fideszes nagyurak hóbortja a foci, a Baranyinak pedig szívéből jött, hogy a Fradi sztárját Tokmac-ot kitüntesse és nem is azért, mert saját politikai céljaihoz kívánta felhasználni. Nem, persze.

A lapban szinte az egyetlen politikailag független rovat a keresztrejtvény volt, de biztosan eljő annak is az ideje, amikor Vágvölgyi azt is csatasorba állítja. Mi lesz majd vajon a megfejtés? Valamilyen Orván Viktor gyalázó mondat? Nem állunk messze tőle…