Trianon100: nemzetellenes polgármesteri beszéd Ferencvárosban

Baranyi „álcivil” Krisztina rendhagyó, ám a baloldal narratíváját hűen tükröző beszédet intézett a magyarság egyik legnagyobb tragédiájának számító Trianon 100. évfordulóján. Szerinte meg kell értenünk a többi nemzetet, akinek nyereség volt Trianon, és a következményként azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a betelepülni vágyó menekülteket meg kell védenünk.

baranyi1.jpg

A határainkon túliak és a csonka Magyarország nemzeti érzelmű polgárai szembeköpésével volt egyenértékű Baranyi Krisztina Trianon 100 évfordulójára felolvasott beszéde. Ennél már az is bölcsebb lett volna, ha meg sem szólal a ferencvárosi polgármester.

Baranyi Krisztina azzal kezdte, hogy a hazánkra ráerőltetett békediktátumot sima békeszerződésnek titulálta. SZERZŐDÉSNEK, ami általában két fél megelégedésére születik. De ez csak a bemelegítés volt Baranyi számára, mert rögtön előjött azzal, hogy meg kell értenünk a szomszédos nemzeteket is, akiknek Trianon ünnep, mert ők felszabadultak a mi elnyomásunk alól. Ferencváros polgárai örüljetek hát a szomszédos rablóállamokkal együtt, mert számukra ez ünnep.

A polgármester asszony habzó szájára némi fék is került, mert időnként azért elmondta, vagy valaki, akinek több esze volt, beleírta a szövegébe, hogy azért a békeszerződés igazságtalan volt, meg elhibázott, de Baranyi gyorsan tova is siklott efelett, és folytatta azt az agyrémet, amit ő centenáriumi beszédnek szánt. Azt fejtegette, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek nem volt elég vonzó a magyar ajánlat, ez is okozta az ország feldarabolását. A polgármester ennek tanulságaként azt az elhibázott gondolatot vonta le, amit már a Károlyi-féle Tanácsköztársaság is magáénak vallott, és amely közvetlenül a határok átrajzolásához vezetett, miszerint minden nemzetiséget keblünkre kell ölelnünk. Érdekes módon a szomszédos országbitorlók nem követték ezt az analógiát, és tűzzel vassal űzték, valamint asszimilálták a határokon kívül rekedt nemzettársainkat, így mára töredékére csökkent a külhoni magyarság.

Akikért – mint mondta – minden követ megmozgatna, de csak azért, hogy gyorsan hozzátehesse azt is, hogy éppúgy, mint a Magyarországon élő kisebbségekért és a határainkon felbukkanó menekültekért.