Valódi, munkán, teljesítményen és tehetségen alapuló eredmények helyett Pikóék lépten-nyomon emléktáblákat avatnak, már amikor épp nem méhlegelőket, rovarhoteleket, vagy gyökérwellness-eket. Fontos dolog emlékezni, de ezt az eredménytelenség elfedésére használni gusztustalan…

Azzal, hogy a két éve gyakorlatilag semminemű eredmény felmutatására nem képes Pikó-banda a tényleges, munkán, tehetségen és teljesítményen alapuló eredmények helyett lépten-nyomon emléktáblákat állít, megcsúfolják az emlékezés fontosságát, az emlékezet magasztosságát, hiszen egyszerű tessék-lássék, „mi is csinálunk valamit, még ha úgy tűnik is, hogy nem” pótlékként használják azt.

Szerencsésebb vezetésű városokban több mint két évvel a választás után már több jelentős eredményt is letett az asztalra az aktuális vezetés: út-, középület-, vagy éppen közterületfelújítások, vagy bármi, ami nem „méhlegelő”, „rovarhotel”, autósoktól elvett, az útburkolatra felfújt „kerékpársávok”. Hanem valami tényleges eredmény… Tényleges eredményt Józsefvárosban csak a Pikó-banda nemtörődömségén alapuló pusztulásban láthatunk: elhanyagolt, koszos közterek, szeméthalmok mindenhol, és a Józsefváros utcáit, tereit megszálló, az embereket vegzáló, maguk után mocskot hagyó kóborlók.

Na ezt akarják elfedni az egyre-másra avatott emléktáblákkal Pikóék, azt láttatva, mintha tényleg csinálnának valamit. De mit is várunk egy olyan bandától, amelyik egy játszótér néhány négyzetméteres műfüvének kicserélésre az arca lesorvadása nélkül képes azt hazudni, hogy „felújítják a játszóteret”? Hallatlan…

Szóval vissza a lényeghez: fontos az emlékezet, de az emléktábla avatásokat arra használni, hogy elfedjék vele a valós teljesítmény hiányát, az több mint gusztustalan.