Az 1956-os ferencvárosi megemlékezésen a kormánygyalázattól túlfűtött beszédében Baranyi Krisztina párhuzamot vont hazánk 1956-os és a mai politikai vezetése között. A kormányellenes kirohanásairól híres Baranyi mindössze azt hagyta figyelmen kívül, hogy a kommunista rezsim alatt ezrek-tízezrek kerültek vérpadra, és még annál is többeket zártak börtönbe, kínoztak, vallattak, üldöztek vagy nyomorítottak meg, míg a jelenlegi kormányt három egymást követő választás alkalmával bíztak meg az ország vezetésével elsöprő többséggel. Az „ünnepi” beszédével Baranyinak a választók 2/3-át sikerült szembeköpnie.

Az október 23-ai önkormányzati megemlékezésen Baranyi Krisztina az ’56 eszméit idézte fel. Mint mély áhítattal és átéléssel elmondta: akkor a nép elkergette a hazug, önhitt vezetőket, akik elhitték, hogy pozíciójukat örökre kapták, akik úgy gondolták, hogy pozíciójukkal ahhoz kezdenek, amihez akarnak és nem kell elszámolniuk tetteikkel. Majd valamilyen képzavar folytán csak hozzátette, hogy nem sokkal korábban azért elbukott vezetőjük (Rákosi).

A forradalom leverését követően az elnyomás enyhült, a zsarnokság azonban ’89-ig maradt, mert az egész rendszer hazugságokra épült – fogalmazott Baranyi, aki itt az MSZMP-re gondolhatott, ám jobbnak látta, ha erről hallgat, mert annak jogutódja az az MSZP, amelynek ő is a támogatását élvezi az önkormányzatban.

A forradalomban említett értékek semmit nem vesztettek aktualitásukból – dördült Baranyi hangja a Salkaházi Sára parkban október 23-án. Szerinte az ország csúcsán ma is önhitt, saját hatalmát minden más elé helyező, következmények nélküli rendszert építettek, amely szervilis, behódolásra épülő világot teremt – mondta, hozzátéve mindazt, amit az 1956-os vezetőkről mondott az elején. Éppen ő, aki Ferencváros egyeduralmi rendszerét építgeti immár egy éve. Aki az önálló döntésekre vetemedő „demokratikus” képviselőket fenyegetéssel, pártpaktumokkal tartja sakkban.

Baranyi szerint a rendszer előbb vagy utóbb bukásra van ítélve – ő már látja a napot, a felhős égbolton. Ezt bizonyítja, hogy állítása szerint ’56-ban először a pesti diákság ment az utcára és ma is azt láthatjuk, hogy a pesti diákok vonultak az utcára – utalt a balliberális politikai erők és csatlósaik – mint a Helsinki Bizottság, a TASZ és hasonló szervezetek által feltüzelt és megtévesztett színművészetis diákokra, akik a járvány tetőzése idején tömegtüntetést szerveztek.  

Az eseményen Baranyi átadta az idei Bárány János-díjat, amelyet ezúttal az 1956-os Intézetnek ítélt oda a polgármester, aki a helyszínen kiemelte, hogy a szervezetet a Soros Alapítvány támogatja –  ezzel magát is megnyugtatva, hogy jó döntést hozott.