Alig telt el idő a Momentum megalakulása óta, máris sorra távoznak a vezetők az arrogáns fővárosi hipszterektől. Felállt a kampányfőnök, a kabinetfőnök és a kommunikációs igazgató. Néhány héttel a választás előtt bizonyosan nem szerencsés ilyen jellegű változás egy párt első vonalában. Kérdésként merül fel, hogy mi történik valójában a Momentumban? Igyekszünk válaszokat találni a fenti kérdésre, az azonban biztos, hogy a párton belül momentumról momentumra változik a helyzet.

A választásra való felkészülés helyett a Momentum az elmúlt hetekben belső harcokkal volt elfoglalva.  A párt január elején a kampányüzemmódra való átállással magyarázta vezetőinek távozását, a különféle vezetői posztokon azonban nem mostanában kezdődtek a személyi változások, már a nyáron távozott két elnökségi tag. Az elmúlt időszak változásai mögött az index információi szerint belső, szervezeti problémák állnak. Zaránd Péter kampányfőnök elküldését például a párttagok egy része sürgette, többen ugyanis nem kívántak vele dolgozni. Túry Márton kabinetfőnök közelmúltbeli távozása azért is érdekes, mert ő csak három hónapja dolgozott a pártnál. Elődje, Borbély Ede szintén csak rövid ideig volt kabinetfőnök, és ősszel idő előtt távozott. Papp Gergő, a Momentum kommunikációs igazgatója ugyancsak távozott, pedig már az általuk hatalmas sikerként elkönyvelt Nolimpia kampányban is ő irányította a párt kommunikációját. Pár hete még arról is lehetett hallani, hogy puccs készül Fekete-Győr András ellen.

A legoptimistább felmérések szerint is 1-2 százalékos támogatottsággal bíró mikropárt mindeközben kormányváltásról ábrándozik. Rendkívül hangzatos választási ígéreteket tesznek közzé, mint például kezdődjön reggel 9-től az iskolai tanítás, átlátható és tiszta egészségügyet, vagy a hálapénz rendszerének megszűntetése. Kérdés, komolyan gondolja-e ezeket, vagy mint a legócskább populista gumicsontot, csak bedobták a köztudatba. Az ilyen típusú ígéretek szavazatmaximalizálásra minden bizonnyal alkalmasak, de tapasztalatból tudjuk, hogy a választások után a semmibe vesznek.

Jelöltjeik a párttól már nem meglepő arrogáns stílusban vetették bele magukat januárban a kampányba, hol a kormányt, hogy egyes Fideszes jelölteket szidva, de legtöbbször más ellenzéki jelölteknek nekiesve. Cseh Katalin, a párt budapesti 06. számú, Józsefváros nagy részét és Ferencváros egyes területeit magába foglaló választókerületében induló jelölt is beállt a sorba. A politikusjelölt nő már-már fülsértően erőszakos vehemenciával éppen az ellenzéki jelöltek vitáján állt be a ki tud nagyobbat mondani vitába, ahol is azt a sokakat foglalkoztató kérdést, miszerint tervezi-e a koordinációt jelölt-társaival, erősen ködösítve kikerülte azzal, hogy „a Momentum nem lesz sosem a kormányváltás kerékkötője, hogyha ez megtörténhet”.  

Soproni Tamás alelnök egyébként Kecskeméten nemrég kijelentette, hogy „ha ezen múlik majd a kétharmad, nem félünk feladni saját pozícióinkat sem”. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy egy olyan párt, amelyik megalakulásától, valamennyi korábbi politikai alakulattal történő szakítással népszerűsítette magát, hogyan sodródhat egy platformra egy bukott baloldaliakból formálódó együttműködéshez?!

Magunk részéről biztosak vagyunk abban, hogy Cseh Katalin és az egész Momentum, a magabiztos nyilatkozataik ellenére érzi, hogy identitás válságot jelent saját alapelvükkel- nevezetesen, hogy semmilyen párttal nem lépnek szövetségre- szembe menni. Megcsappant támogatásukkal önmagukban azonban vajmi kevés jelenleg az esélyük. Mondhatni, csehül áll a Momentum.